Dioráma idézőjelben, ugyanis nem igazi diorámáról van szó. A Hack-Brücken által gyártott hidak fotózásához dobtam össze két hídpillért, sziklás hegyoldalba ágyazva. Az egész tényleg fél órába telt, fényképezéssel együtt.
Első lépésben a ház hőszigeteléséből visszamaradt hulladékokból kerestem két pofásabb darabot. Arra gondoltam a közepükön lesz a híd tartó pillére, a két oldalon pedig sziklás hegyoldal lesz. Lemértem a kész híd (a BT28-as volt az első alany) végeit, amikre támaszkodik a rácsszerkezet. Feljelöltem a pillér helyét, majd sniccerrel bevágtam, körülötte pedig lefaragtam a hegyoldalt. Még egy hevenyészett vasúti töltés is elfért a hegytetőn.
Ezután következett a pillérek betonozása, és a hegyoldal sziklásítása. Mivel nem volt szempont a teljes élethűség kialakítása, csak a híd megtartása, ezért bekevertem egy kis csemperagasztót ezzel borítottam be a hungarocell darabokat. A hídpillér oszlopát spaklival elsimítottam, míg a hegyoldalt csak pacsmagoltam. Ez két eltérő textúrájú felületet eredményezett, az oszlop jobban hasonlít egy betonozott felületre, míg a hegyoldal a természet erői által koptatott hatású lett.
Ezután a pálya helyét szürkére akartam festeni, de nem találtam megfelelő festéket, így a rendelkezésre állók közül a barnát választottam. A vasúti töltés oldala kapott egy kis zúzalékot, az ismert módszerrel, vízzel higított faragasztót csepegtettem az oldalba, majd rászórtam a zúzalékot. Ezzel a "dioráma" el is készült.
A két különálló darab lehetőséget ad, hogy eltérő hosszúságú hidakat fotózzunk rajtuk.
A Hack-Brücken BT28-as rácsos hídja egy gépmenetben áthaladó Szergejjel
