Ha valaki többet vár egy hosszú utazás végén, mint egy egynapos kaland, az számtalan témába vágó érdekességet találhat Sebnitz környékén. Mi Csehországban szoktunk megszállni, így most is inkább kelet felé tekintettünk a nyílt nap utáni vasárnap és Zittaut vettük célba, hogy utazzunk egyet a Zittauer Schmalspurbahnon.
Idősebb olvasóinknak, akik emlékeznek még az NDK-s időkre, biztosan ismerősen cseng Zittau neve. Itt működött ugyanis a Robur gyár, ahonnan számos formában gurultak hozzánk is teherautók és buszok. Az épület ma is áll, de kihasználatlanul, romosan, növényekkel benőve. A régi szép időkre a házfalon lévő felirat helye és egy kirakat emlékeztet, amiben fotók, gépkönyvek, alkatrészek kerültek kiállításra. Nagyjából 100 méterre lehet a zittaui vasútállomás az egykori Robur gyártól
Na de mi is ez a Zittauer Schmalspurbahn? Egy keskeny nyomközű, a mai napig is java részben gőzmozdonyos vontatással dolgozó vasútüzem, ami Zittau vasútállomástól Bertsdorfig, onnan pedig két irányban Jonsdorfig és Oybinig közlekedik. A teljes vonal hossza kb. 8 + 3 + 3 km, a vonatok nagyjából órás ütemes menetrend szerint közlekednek, 40-45 perces utazási idővel. Mindkét település a felső végállomásokkal a hegyek között bújik meg és pihenő - gyógyhelyként funkcionálnak.
Zittauban hatalmas járműtelepen, fedett csarnokban tárolják a szerelvényeket (nem csak a mozdonyokat, a kocsikat is, komplett szerelvényként). A kisvasúti állomás igazából két indító vágány, amiből az egyiket csak a körüljárásra használják. A harmadik, csonka vágányon egy tehervonat áll félreállítva, jó fotótémát szolgáltatva a várakozás idejére. A szobor - tehervonatban (ami természetesen kifogástalan állapotban van) keskeny nyomközű és rollbockon álló nagyvasúti kocsik is fotózhatók, a vonó gőzösükkel. Az állomás épületben váróterem, ajándékbolt (póló, sapka, vasúti zománc táblák és a kisvasúti járművek modelljei is vásárolhatók) és jegypénztár működik, bár a jegyünk a vonaton is megváltható a kalauztól.
Mire összeverődött a csapat, és elállt az eső, dél lett. A kis motorkocsi és egy személykocsi alkotta vonatunkat Bertsdorfig, hogy azután ott átszálljunk egy részben DRG festésű kocsikból kiállított gőzmozdonyos szerelvényre. Az átszállás villámgyors, közös peronnál áll az érkező és az induló vonat, és pár percet hagynak csak az utasoknak a műveletre.
Keresztre várva Olbersdorfban, érkezik a szembe vonat, Zittau felé. Az órás menetrend azt jelenti, hogy a teljes szakaszon 3 vonat pendlizik egész nap, megállás nélkül.
Bertsdorf komoly nagy állomás, több vágánnyal, fedett peronokkal, fűtőházzal, kiszolgáló épületekkel.
Oybing állomása is komoly forgalomra épült, vízházzal és irodákkal - ami ma kibérelhető apartman, áru raktárral - ami ma múzeum. Sőt, a vízházzal szemben két lakássá alakított személykocsi is áll, ők is kibérelhetők, ha nem a környék hoteljeinek valamelyikében akarunk megszállni.
A vonalat számos híd, közúti átjáró keresztezi, itt épp egy Desiro halad Liberec felé a nagyvasúti viadukton. Zittau vasútállomásától sokáig fut egymás mellett a nagy és a kisvasút, hogy azután a keskeny nyomköz egy éles jobb kanyarral beforduljon a nagyvasút alá és eltávolodjanak egymástól.
Ahogy beér a vonat Oybingba, a gőzös szinte azonnal körbe is jár, hogy aztán pár perc várakozás után visszainduljon. Ugyan ezt láttuk Zittauban is, a személyzetnek épp csak szusszanásnyi ideje maradt a megérkezés és az indulás között.
Amikor itthon a "kisvasút" jut eszünkbe, akkor egész másra kell gondolni, mint pl. ezen a vasútvonalon. A tökéletes minőségű pályán, döccenők nélkül siklik a vonat, fapados, szalon, nyitott-panoráma, sőt, a jelölt vonatokban étkezőkocsival. A kisvasúti hangulatot a járművek mérete adja inkább és nem az utazási komfortban érezzük azt.
Miután visszaértünk Zittauba, sétáltunk egy nagyot. Vegyes képet mutatott nekünk a város. Rengeteg épület áll üresen, kiadó üzlethelyiségek sorakoznak, ahogy ez a teljes régióra jellemző. Akik nem vándoroltak el a jobb élet reményében, azok viszont pedáns rendben tartják a környezetüket, érződik, hogy a "németeknél járunk". A klasszikus belváros, főtérrel, templommal itt is megtalálható, a kockaköves utak és járdák az elmúlt pár évben készülhettek el.
A belváros melletti modern társasházak is nyújtottak látnivalót, két utcában is szobrok díszítik az épületeket.
Összességében jó kis kirándulás volt, a vasútmodelles és vasutas programok mellett családunk nem vasútbuzi tagjai is remek élménnyel gazdagodtak, csak ajánlani tudom mindenkinek a hasonló túrákat.
