Az alábbi cikk eredetileg a
http://www.bahnbilder.burkhkoe.de oldalon jelent meg, a fordítást és a képeket a cikk szerzője, Burkhardt Köhler úr szíves engedélyével adjuk közre. A harmadik, befejező rész is a modellekkel foglalkozik.
A menettulajdonságokról:
A Tillig-féle 120-as hajtása nem éppen díjnyertes - és a kiválasztott koncepció nem is lehetett az. Ezenkívül lényeges eltérések adódnak az eredeti és az átdolgozott futóművű Tillig-modellváltozatok között. A menettulajdonság-témát emiatt nem kívánjuk itt kivesézni – ez annál inkább igaz, mivel a Tillig-féle 120-asok különböző sorozatain belül a menettulajdonságok igen jelentős szórást mutatnak, és csak az én járműállományom egyetlen első generációs 120 200-asa áll rendelkezésre, mint összehasonlítási alap.
A vonóerőre vonatkozóan ugyancsak elállnék a Tillig- és a Roco-modell közvetlen összehasonlításától. Különösen azon körülmény miatt, hogy a megfelelő tesztre nem áll a rendelkezésemre a jelenlegi gyártási sorozatból származó BR 120-as Tillig-modell. A 120 048 Roco-modelljének összehasonlítása egy első szériás Tillig V200 modellel kézenfekvő okok miatt magától értetődően megtilttatik. Mindenesetre a Tillig minden forgóvázas konstrukciójú mozdonyának a működtetési feltételeknek megfelelő a vonóereje.
Néhány TT-vasutastól azt is hallhatjuk, hogy az ő sebnitzi 120-as modelljük futási viselkedése nem lenne fogható másra, mint ismét csak a nyilvánvaló futásminőségbeli szórásokra…
Emiatt itt csak egyetlen megjegyzést fűznék a Roco-modellhez: a vonóereje nem ad alapot a bírálatra. A megerősített hajtással és a 4 tapadógyűrűvel a modell vonóerejét a mozdony felhasználási területéhez képest több mint kielégítőre méretezték.
A Roco-modell hajtászajai – hasonlóan az utolsó Roco-féle BR 132 szériához – meglehetősen szerények. Ez az a reményt élteti, hogy a Roco az első 132-es szériánál megismert minőséget tartósan képes biztosítani.
A vizsgált modell futási minősége olyan, amilyet egyszerűen elvárhatunk egy új fejlesztésű, korszerű modelltől – dinamikus menettulajdonságok, jó lassúmenet, támolygásmentes futás…
A „salzburgi orosz” csúcssebessége nagyon hasonlít a BR 132-esére. Az az értékelés, hogy kisebb végsebesség lett volna kívánatos, mindig szubjektív, ahhoz a különböző modellvasutasok igényei túlságosan eltérőek. Stopperórával ugyan nem mértem, de óvatos becslések arra utalnak, hogy a NEM előírásai kielégíttettek. A Tillig-mozdony kicsit gyorsabb…
KKK
Ismérv | Tillig | Roco |
Közelkapcsoló-szerkezet | nincs, a forgóváz irányítja a vonószerkezetet | van, vízszintes vezetés az áttört kötényen |
Itt a törésvonal azok között, akik használják is, és azok között, akik csak a vitrinben tartják. Akik a modellt kizárólag a látvány kedvéért a vitrinben állítják ki, igen súlyos hibának érzik a Roco-mozdony áttört szoknyájának a látványát. A Tillig-modell egyszerűbb kivitelű kapcsolóját ki lehet akasztani a forgóvázból, és az egyben lévő szoknya zavartalan látványt nyújt.
A kuplung szabályos kiképzése céljából a Tillig-modell szoknyáját valamivel meredekebbre állították, mint az eredetinél – de ez alig tűnik föl…
Viszont aki a vontatójárművét rendszeresen vasútüzemben járatja, az manapság semmi esetre sem akar lemondani a jól működő közelkapcsolóról. Én személyesen híve vagyok a KKK-nak, az optikai hátrányok dacára.
A 120 048 áttört szoknyája a (Tillig-)kapcsoló vízszintes vezetésére szolgál – abból a célból, hogy a kuplung lelógását tartósan kizárja. Ilyen konstrukció esetén nincs szükség alátámasztó lemez felszerelésére. Mint ahogy a többi, közelkapcsolós sebnitzi modell esetében, a Roco által választott megoldásnál sincs arra lehetőség, hogy a kapcsoló sínkorona fölötti magasságát pl. a szabványos foglalat elállításával korrigáljuk, ahogy az pl. a Peho-féle közelkapcsolónál lehetséges.
A Roco-szoknya kinézete vitathatatlanul nem 100%-os szépségű. Viszont ezek az áttört Roco-szoknyák csak föl vannak pattintva, jó és kívánatos dolog lenne a vitrinlakók számára áttöretlen szoknyát pótalkatrészként rendelhetővé tenni, ahogy azt a Roco a 120 048 „szélesnyomközű” nővérénél, a H0-s modellnél teszi is…
A Roco-modell kapcsolói eredeti Tillig-kapcsolók. A szoknya általi vízszintes megvezetésnek köszönhetően ezek a Roco-modellnél sem adnak okot semmilyen aggodalomra vagy panaszra.
A részletek
A kürt
A Roco-modell – a Tillig modellel ellentétben – nem rendelkezik a tetőn figyelmeztető jelzéseket adó kürtökkel [a MÁV-os változat viszont igen – a ford]. Az előzőleg már többször említett Eisenbahn Kurier könyvet fellapozva megállapítást nyert, hogy a meiningeni hangtompítós 120-asok tetején valóban nem volt látható kürt – eredetileg láthatatlanul a vezetőállás alatt voltak megtalálhatók. Az EK-könyv nem nevez meg kifejezett irányelveket és sorozatváltozatokat a kürtök helye és a hangtompító kivitele összefüggésében. A Tillig-modell kürtjeinek elhelyezése lényegében megfelel az orosz hangtompító felhasználásának megfelelő méretrajzoknak. Ezért mindkét modell megfelel a saját vonatkozó eredetijének.
A világítás
A Tillig-modellnek izzólámpás világítása van. Kézenfekvő, hogy ez a salzburgi mozdony melegfehér LED-világításával szemben alul marad. A Tillig-modellel szemben a Roco LED-világítása sokkal kisebb sebességeknél is látványosabb.
Mindkét gyártó modellje menetirányfüggő homlokvilágítású, zárfény nélküli. A zárfény viszont csak gépmenetben közlekedő vagy tolómozdonynál szükséges (ott viszont az egyszerűsített zárjelzések használata nem szokatlan). Látni kell, hogy az eredeti mozdonyok normál üzeme alapján a legtöbb modelltulajdonosnak tulajdonképpen elfogadható az, hogy egyik gyártó sem készítette el a zárfényt – kiváltképp azért, mert a zárfények eredeti helyének leképzése a modellen jelentős nehézségekbe ütközött volna. Én mindenesetre megértem azokat is, akik a 120-asukat tológépként akarják bevetni, és ebben az esetben joggal hiányolják a zárfényeket.
A „mosócédula” [a hozzáadott leírás – a ford]
Feltűnően jó a Roco-modellhez mellékelt, gondosan kidolgozott használati útmutató. Ezekben az időkben, amikor az eléggé gyér leírás számít normálisnak, a Roco-modellhez mellékelt leírás már majdhogynem Mercedes „S”-osztálynak számít…
Az összbenyomás
Mindkét modell esetében már első ránézésre azonnal és kétségtelenül felismerhető BR 120 volta – ez nem is kérdéses. A Tillig-modell mucsai, elmaradott voltának bizonygatása nélkül sem esett nehezünkre a modernebb konstrukciójú Roco-modell fölényének igazolása. Egyikük sem csinál rossz formát, akkor sem, ha a Tillig-mozdony fölött már eljárt az idő. Ahogy az az asszonyoknál szokás – a modelleknél sincs másképp.
A mozdonyházakat összehasonlítva a Tillig-modell (a szélvédőktől és a felbakolástól eltekintve) jól megállja a helyét, és a zárt szoknyával és a hiányzó fenékkel együtt is jól formált – de a futómű és a menettulajdonságok terén teljesen egyértelműen a Rocóé a pont…
Nincs tehát ok arra, hogy a meglévő Szergej-flottánkat a legsürgősebben „S” jellel lássuk el, azaz kiselejtezzük, vagy veszteséggel „elvaterázva” áttérjünk egy másik 1:120-as „közlekedési vállalatra”.
A Roco-modell vajon kiegészítheti a Tillig-flottát?
Igen is meg nem is. Egy Tillig mozdony előfogatolása egy Roco modellel nem túl kellemes látvány – a Tillig modell rossz magasságú futóműve következtében. Ha viszont egymástól a becsületes távolságot betartjuk, minden további nélkül egymás mellett állhatnak.
a vetélytársak – látható a magasságkülönbség…
Az átszámozás
Egyes TT-barátok, akik több új Roco-féle 120-ast is szívesen beállítanának, rákérdezhetnek más pályaszámokra, úgy, hogy a mozdonyházat ne kelljen változtatni. Erre a kérdésre a legjobb választ a sok fotó és a jó irodalom segítségül hívása adja meg,
Ezzel kapcsolatban főleg az EK-mozdonysorozatból a „V200 sorozat” címet viselő könyvre bízzuk rá magunkat.
Különösen figyelni kellene a következőkre:
- a hangtompítók helyes kivitelére, beleértve a tetőkiépítést,
- a hűtőzsaluzatok 2- ill. 3-részes voltára,
- a generátorhűtés normál hűtőlevegő-rácsának ill. többfúvókás rácsának a meglétére,
- a szélvédő alatti krómozott díszléc ill. a különböző kivitelű kapaszkodók meglétére,
- a körbefutó krémszínű csíkok alakjára és szélességére,
- a vezetőállás fűtésének szellőzőjének az alakjára, nem beszélve a helyes elhelyezéséről.
Bevetési súlypontok
Mindig kérdés a különböző mozdonysorozatok eredetinek megfelelő használata…
Az M62 a DR-pályákon fővonali nehéz tehervonati szolgálattal kezdett, nemritkán a nagy távolságú szenet és káliumsót szállító átmenő tehervonatokat továbbította. És leváltotta a határon átmenő teherforgalomból a gőzmozdonyokat.
A BR 130, 131 és 132 sorozatú mozdonyok üzembe állításával a 120-as elvesztette a jelentőségét a fővonalakon, és felszabadította a feljavított BR 50 és 52 gőzösöket a tehervonatok elől, elsősorban a helyi forgalomban.
A terjedő vonalvillamosítással a 120-asok a ’80-as évek második felére a menetrendi forgalomban részben nélkülözhetővé váltak, rövidtávú teherforgalmat bonyolítottak, tartalékszolgálatot adtak és anyagvonatokat továbbítottak, stb.
Az NDK-ban végbement politikai fordulat megpecsételte sorsukat…
A nem létező vonatfűtés ellenére a V200 / BR 120 a DR-nél a fűtési időszakot kivéve személyforgalmat is ellátott, a fűtési idény alatt előfogatként. Különösen gyakran állította személyvonatok élére az erfurti vonalfőnökség (mindenekelőtt a regionális hivatásforgalomban és a BR 119-esek pótlásánál) és a nyári hónapokban a Keleti Tenger nyaralóforgalmával birkózott (gyorsvonatokkal is).
A 120-asok utolsó tervezett szolgálata személyvonat élén 1991-ben a D1196/1197 sz. katonai gyorsvonatpár továbbítása volt az Eberswalde - Fürstenberg/Havel szakaszon.
Megpróbáltam az összehasonlítást objektíven elvégezni, anélkül a kikötés nélkül, hogy „a lánya érdekesebb az anyósnál”…
El akartam kerülni, hogy a szász vallásháborúhoz fegyvert szolgáltassak, vagy hogy verbális támadásokat bátorítsak. Remélem, ez sikerült nekem….
jól mutat együtt a Tillig-féle 118 203 és a Roco-féle 120 048…
