Az alábbi cikk eredetileg a http://www.bahnbilder.burkhoe.de oldalon jelent meg, a fordítást és a képeket a cikk szerzője, Burkhardt Köhler úr szíves engedélyével adjuk közre. A második rész a modellekkel foglalkozik.
Ennyi elég is az eredetiről, most már lássuk a modelleket…
A V200 / BR 120 nem áll az érdeklődésem középpontjában… csaknem 20t-s tengelyterhelésével 1989-ig nem járhatott Zittau felé, néhány gép a ’70-es években Görlitzben állomásozott (mint cottbusi „küldöttség”), és drezdai vlm. cottbusi 120-asok rendszeresen jártak Bautzen ill. Görlitz felé.
Ezért vagyok én a 120-assal kapcsolatban sokkal kevésbé elfogult, mint a 118.2‑4 vagy az 52 és az 52.80 sorozatokkal kapcsolatban…
Itt csak a DR IV. korszakbeli modelleket fogom szemlélni.
Ezek a Tillig részéről a következők:
120 004 – bordó szín, takarékos festés (ún. „Sparlack”), „U“ alakú kapaszkodó
120 011 – bordó szín, körbefutó csíkok, „U“ alakú kapaszkodó
120 200 – cseresznyepiros szín, eredeti kivitel
120 269 – bordó szín, körbefutó csíkok, krómozott díszléc
Az első sorozatból származó Tillig 120 000 modell…
Elöl a SpieleMax-féle kisszériás Tillig 120 004… mögötte a Roco-féle 120 048
A ’90-es években készített V200 / BR 120, mint a Tillig-monopólium legelső modellje, felépítésén még magán viselte a Mattra hatását.
Jellegzetessége a tömör fém alvázkeret és – a későbbi Tillig-szerkezetekkel szemben – a lendkerék nélküli hajtás – és sajnos az az elégtelen és kevéssé tartós csúszóérintkezős áramszedés, amellyel a feszültség eljut a kerekektől a motorig. Így maradtak már akkoriban is a futásjóságot érintő nem ritka kívánságok megoldatlanul, ez a hajtás mai szemmel nézve már nem korszerű.
Kétezer-háromban a Tillig a V200 / BR 120 futóművét „lájtosan” átdolgozta, és így a szerkezet hasonló lett a többi Tillig-féle forgóvázas mozdony modelljéhez – ez azért nem helyettesítette a futómű teljes újratervezését. A motor is maradt a 3-pólusú Bühler-motor. A futásjóság a kezdeti modellekhez képest észrevehetően javult.
A mozdonyház az átalakítás során érintetlen maradt, a modell érezhetően könnyebb lett – az eredeti 265 g súlyból az átépítés révén mindössze 200 g maradt.
És immár a Roco-modell:
120 048 – bordó szín, körbefutó sávok, „U“ alakú kapaszkodó
A Roco-ház TT-modell a BR 120 1:87 modelljének meglehetősen pontos kicsinyített változata – annak minden szépségével, gyengeségével és nem túlságosan gazdag részletkidolgozásával. A hajtás hasonló a 6 hajtott tengelyű eredeti Roco-TT 132-es sorozatéhoz. Mindkét forgóváz külső tengelyének mindkét kerekének futófelületét tapadógyűrűvel szerelték fel. Ezen kívül: 5-pólusú motor tekintélyes lendkerékkel
Mivel némelyeknek ez fontos – itt tisztázom, hogy az összehasonlításban szereplő 120 200 (Tillig) és 120 048 (Roco) a saját személyes tulajdonomban van. A többi Tillig-modellt egy markkleebergi vasútmodellező bocsátotta rendelkezésemre az öszzehasonlításhoz.
A főbb méretek összehasonlítása
Az 50.35-tel ellentétben egy összehasonlításnál ez nem megy tolómérő nélkül:
Ismérv | Eredeti / 1:120 | Tillig | Roco |
Hossza ütköző között [mm] | 17550 / 146,25 | 146,8 | 146,2 |
A mozdonytest hossza [mm] | 16250 / 135,40 | 136,8 | 136 |
Teljes tengelytáv [mm] | 12800 / 106,67 | 107,6 | 107,4 |
Forgócsap-távolság [mm] | 8600 / 71,67 | 70,9 | 72 |
Tengelytáv forgóvázon belül [mm] | 4200 / 35,00 | 35,1 | 35,1 |
Sínkorona fölötti magassága [mm] | 4630 / 38,58 | 39,8 | 38,5 |
Szélessége [mm] | 2950 / 24,58 | 25,8 | 25 |
A sínkorona fölötti magasság adata a Meiningen-hangtompítóval fölszerelt mozdonyénak felel meg – az orosz hangtompítós ennél kissé alacsonyabb.
A mozdonyházról.
A Tillig-mozdonyház még 15 év után is megfelelően kielégíti sok TT-barát igényét. De mindenekelőtt a szélvédő ablakokkal kapcsolatban – összehasonlítva az eredeti fényképeivel – egyértelműen megvan az „előkelő második helyezett” – az ablakok túl kicsik és a pallók túl szélesek, az ablakbetétek túl mélyen ülnek.
A szélvédők problémája… a Tillig-modellnél túl kicsik és túl mélyen ülnek…
Az eredeti így néz ki…
a Roco így valósítja meg a homlokot.
Egymás mellett.
Még egyszer egymás mellett… együttállás?
A Tillig összes modellje a luganszki hangtompítóval rendelkezik, ez egyben van a mozdonyházzal, ezért a „változó” mozdonyház-eltérések a Tillig-modellnél nem léteztek. Így hát bele kell nyugodni abba, hogy például a 120 011-nél hangtompító kivitele nem helyes. (A 120 004 a csere keretében orosz hangtompítót kapott, annál tehát rendben van a modellnél a leképzés.)
A szellőzőzsaluzatok tekintetében is különbözik a két gyártó modellje: a Tilligé 3 részes, a Rocóé 2.
Nagyon alapos szemlélődéssel mindkét modellnél megfigyelhető a szélvédő betéteknél a leképzett ablaktörlő is.
Tehát orrilag teljesen egyértelműen a Roco-modellé a pálma: a szélvédő-részlet feltűnően jól sikerült A salzburgi 120 048 kapaszkodói a sebnitzi 120 004-gyel ellentétben sokkal filigránabbak – és ráadásul gyárilag felszerelték őket.
A járműjavítóban a fenntartás keretében számtalan gépet szereltek föl a járóosztály fölötti, meglehetősen nagy, krómozott homlokfali levegőrostély (ezt a változatot képzi le a Tillig) helyett egy sokkal kisebb, a vezetőállás fűtését szolgáló levegőrostéllyal – alapos szemrevételezéssel ezt a nem feltűnő rácsot a Roco 120 048-on is megtaláljuk (a „sárga” csíkkal fölülfestve).
A 120 048-ra felszerelt meiningeni építési módú hangtompító önálló alkatrész, így a további modellek megfelelően módosíthatóak. Azonban a hangtompító nem pontosan fekszik rá a mozdonytestre - így a mozdonytest és a hangtompító között nem túl feltűnő kis rés adódik. A Tillig- és a kereskedelemben kapható Roco-modellek tetőelrendezése között lényeges különbség van – a különböző kivitelű hangtompítók miatt ez valósághű.
a tetőelrendezés – fönt a Tillig, alatta a Roco..
A Roco-hangtompítót kell felhasználni alkatrészként a Tillig-modell átépítéséhez, ha valósághű átalakítást szeretnénk, de ez további változtatásokat is igényel a Tillig mozdonyházon.
A 120 048-cal a Roco egy olyan mozdonyház-változatot választott, amelyet a Tillig nem modellezett le – így a Roco-modellt akár a Tillig-flotta kiegészítéseként is tekinthetjük…
A Tillig- ill. a Roco-mozdonyházak szerszámkészítése között eltelt 15 év persze nem telt hiába. A szélvédőktől eltekintve azért a Tillig-féle ház még sok TT-barát igényét kielégíti.
A Tillig-háznál a táblák fröccsöntöttek – a Roco-modellnél csak nyomtatva vannak. Ez lehetőséget ad jellegzetes III. korszaki valósághű módosításra, mivel az eredeti mozdonyra más alakú, a szokásos DR-szabványtól eltérő nagyságú és formájú táblákat szerelt föl a gyártó.
A feliratozás mindkét gyártónál kifogástalan… Aki érdemesnek tartja, hogy gravírozott táblákat tegyen föl, az különböző gyártók megfelelő gravírtábláival kiegészítheti a modelljét.
A mozdonytest témát lezárva még említtessék meg, hogy a Roco-modell vezetőállása berendezett. Mozdonyszemélyzet vezénylésétől viszont eltekintettek.
Mindkét gyártó összehasonlított modelljének festése jó minőségű.
Ismérv | Tillig | Roco |
Motor | 3-pólusú Bühler | 5-pólusú ferde hornyú |
Meghajtott tengelyek száma | 4 | 6 |
A futóműnél található a Tillig-modell fő baja: a „nagylábúság”. A futómű-átdolgozás során sajnos nem sikerült ezt a kétségtelen hiányosságot orvosolni.
A Tillig-modellnél a futómű fölső szegélye és a keret alsó éle között egy rés található, amit majdhogynem „szabad átlátásnak” nevezhetünk.
Nem túl szép látvány… a „magaslábúság” sokaknak a fő kritikája a Tillig-konstrukció vonatkozásában. A forgóvázmaszkok mély és tiszta gravírozása az új idők „harmatos” modelljeivel még mindig megállja a helyét… Leleményes barkácsolók már röviddel a Tillig-mozdony megjelenése után lehetséges megoldásokat kerestek és találtak is a 120-as „leültetésére”…
A közelmúltban egy régi Tillig-féle 120-as tulajdonosa adott hírt „felrobbant mozdonyházról” ill. mozdonyház-repedésről. Az ónpestis okozta… a Tillig az ilyen panaszokra ennyivel a garanciális időn túl nagyon készségesen reagált, az ónpestist viszont tagadta… Amikor 2008-ban ez a vita felmerült, én a saját 120 200-asom házát levettem, és a házat a forgóváztól elkülönítve tettem el. Amikor ezen teszt képeinek elkészítéséért visszaraktam a házat, már erőltetni kellett, és aztán többet le sem jött…
A Roco-modellnél a forgóváz és a mozdonyház közötti „hézag” határozottan keskenyebb és sokkal kevésbé feltűnő. A Roco ezt a csekélyebb rést – amint azt már annál a H0-modellnél megismertük, amelyből a TT-modellt származtatták – a forgóváz fölső részén tett bizonyos kompromisszumok révén érte el. A legfeltűnőbb példa a fék-munkahengerek „felezése”. Alaposabb megnézés esetén nem igazán tetszetős, és biztosan akadt volna erre jobb megoldás is.
így néz ki a Roco forgóváza…
A forgóváz-keretek terén a modellek fej-fej mellett vannak. A fékberendezés „kerékközeli” részeit mindkét gyártó teljes mértékben elhagyta.
A V200 / BR 120 fékpofáinak DR-nél szokásos alakjától eltért a kivitele, nemcsak a futófelületre, hanem a nyomkarimára is hatást gyakorolt. Ezeknek a nyomkarima által vezetett fékpofáknak az eredetire hasonló leképezését a tengelyek oldalmozgási képessége miatt teljesen lehetetlen lett volna megcsinálni. Azon szempontok figyelembevételével, miszerint a 120-as fékpofái sokkal beljebb fekszenek és amúgy is alig láthatók, a fékpofák leképzésének elhagyása technikailag mindenképpen, és egyébként is vállalható kompromisszum.
A Roco-modell fék-munkahengereinek „féldombormű” kialakítása mindenesetre nem meggyőző, végiggondolt megoldás – a H0-modellnél minden egyéb jól néz ki, és a TT-modellnél meg nem csinálták meg.
leállított ČD/ ČSD 781-es – a mélyen fekvő fékpofák az eredetinél alig láthatók…
Folyt. köv…
