avagy, Indul az utolsó menet
A teljes dioráma füvezésre került, jöhetett a többi növény ültetése. A korábbi építésekből még mindig volt a Heki 1640 és 1641 csomagokból, így ezeket használtam ennél a diorámánál is. A hátsó részre, ahová erdőtalaj került, több és nagyobb fa és bokor lett ültetve, a vágányoktól innen inkább csak jelképesen 1-2, azok is alacsonyak, hogy ne zavarják a jármű fotózást.
Az alsó szinten a csonka vágányok közé is került némi fű, elgazosodott terület hatását keltő szándékkal. Szerintem nem lett rossz, bár ha lett volna itthon száraz fű imitáció abból még elbírt volna egy keveset ez a rész. Meg az egész is.
A háttér kérdését hamar rövidre zártam, van itthon a szükséges méretű habkarton, ennek a felületét megcsiszoltam, hogy jobban tapadjon rá a diszperzit. Mivel mintás nyomat volt a habkartonon, ezért két réteg fehér után következett csak a világoskék.
A felsővezeték oszlopokból sajnos egyel kevesebb volt csak, mint amennyi kellett, így kénytelen voltam készíteni egyet. Ő nem lesz úgysem rajta a fotókon (vagy legalábbis nem sokszor), mert a dioráma elejére kerül. Egy fültisztító pálcika kapott két vezeték tartót, egy acélszálat dugtam a csőbe, ezzel merevítettem. A talpa a többi oszlophoz is használt Hobbex-féle, hogy megfelelően álljon benne a hengeres betonoszlop egy nagy csepp faragasztóval fixáltam. Ez azért jó, mert felszedhető, ha szükséges, de kellően rögzít is. A Hobbex oszlopokat úgyse ragasztottam a talpba, így ha eltörnének cserélhetők. A beton oszlopot szürkére, a rácsosakat zöldre, a munkavezetéket és a vezeték tartókat feketére, a szigetelő kerámiákat barnára festettem.
Sajnos nem adták ki pontosan a vágányhosszt a felsővezeték szakaszok, ezért a jobb szélen egy kis darab munkavezetéket oda kellett forrasztani az előtte futó darabhoz, hogy az végig érje. Bízom benne, hogy tartós lesz így is.
Az útátjáróba 10x15mm-es karton lapokat vágtam, amiket Revell Steingrau festékkel kentem szürkére. A lapocskák éleit sötét rozsda színnel húztam ki, majd szép sorjában egymás mellé ragasztottam őket, 1-1 csepp tömény faragasztóval. Rövid száradási idő után egy vékony ecsettel híg ragasztót kentem a lapokra, és mintha sóderes lenne finom vakoló homokkal hintettem be. Azt a hatást akartam elérni, mint amikor a sóderes teherautóról lepotyog némi rakomány ahogy döccen a síneken. Sikerült? Nekem átjön. :)
A vágányzáró földkúpokra is kellett még 1-1 tábla. Rákerestem a képére interneten, aztán nyomtattam belőle, amit egy darab drótra ragasztottam. A hátulját feketére festettem, és mivel raszteros volt a nyomtatás így az eleje is kapott a festékből, ez sajnos látszik is rajta... :)
Jól jött az utóbbi pár hét home office, volt mellette több időm az építéssel foglalkozni, és mondhatom remek időtöltés volt. Remélem sok szép fotó készül majd a diorámán, amikkel itt a blogban és a webshopunkban is lehet majd találkozni!
Vége
