Ahogy élesbe tettük a 4. részt, eszembe jutott, hogy egy fontos dolgot nem írtam meg. Sőt, fotó sem készült a sínszálak rozsdásításáról, legalábbis a lépéseiről. Szóval erről egy gyors, inkább szöveges beszámolót tudunk csak közreadni.
A dioráma alsó része, a csonkákkal és a távolba kanyarodó, de lezárt vágánnyal egy rozsdaövezet szerű valaminek készült. Tehát itt a vágányokat be kell jól rozsdásítani, a környezetüket is. Ezért összesen 4 féle rozsdaszínnel fújtam meg ezt a részt, az egyik barnább színt kapta a betonút folytatása is. Kezdtem egy világosabb, friss rozsda névre hallgatóval, de nem igazán tetszett, inkább piros volt mint rozsda. Aztán egy sötétebbel folytattam, az pedig túl sötét lett, így a kettőből kevertem egy harmadik színt. Negyedikre a vágányok közé pedig egy következő árnyalat került.
A festésre Mig Jimenez festéket használtam, egy korábban ajándékba kapott rozsdásító csomagból. Miután megszáradt, egy csiszoló kockával leszedtem a használatban lévő részen a sínkoronáról a festéket. Szerintem kicsit elszaladt velem a ló, no meg a légecsetből is nagyon jött a festék, szóval ilyen sok barna lett. De összességében nekem tetszik.
A felső szinten az átmenő vágánynál már nem esetem így neki. Maszkoló szalaggal lefedtem a sínkötésektől kifelé és befelé eső részeket, így csak a sínszál, a kötések és ezen a részen az ágyazat kapott a festékből. Itt a korábban kikeverthez hasonló, de kicsit világosabb rozsdaszínnel fújtam, elvégre ez egy használatban lévő, karbantartott pálya. A sínkoronáról itt is finom csiszolással szedtem le a felesleget.
Folyt. köv...
