Ott hagytuk abba, hogy feldobáltam a Kühn flexiket, csak úgy nagyjából, hogy lássam hogy fog kinézni a pálya. Lássuk hát a folytatást.
A vágánytengelyt 34mm-re állítottam be (ahogy a BTTB modulszabványban van a két vágányos pálya esetén), hogy fotózásnál kellően közel kerüljenek a modellek, ha összehasonlító jellegű képet akarunk készíteni.
A 34mm-es vágánytengely esetén nagyjából 10mm hely van a két modell között.
A dioráma alsó és felső szintje között 50mm szintkülönbség van, így akár "egymás fölé" is rakhatunk modelleket.
Rögzítésre kerültek a vágányok néhány csepp faragasztóval. Az átmenő vonalba került 2 flexiből maradt egy 360mm-es darab, ebből egy kis kiágazást alakítottam ki, megtörve ezzel a párhuzamosokat. Ami nem látszik a fotókon, a vágányok illesztéseit összeforrasztottam (nem volt nálam sínpapucs, tiszta ciki :)). Erre azért volt szükség, mert bekötöttem a vágányokat elektromosan, így akár rövid mozdony próbákra is alkalmas, digitális vezérléssel akár fényeket, hangokat is lehet tesztelni rajta.
A sík terep hatás ellen egy apró hegyet emeltem a bal hátsó részre. 2 rétegben 2cm vastag XPS-ből faragtam a buckát. A snicceres nagyolás után csiszolópapírral kerekítettem le az íveket.
A közúti járművek fotózásához betonplaccot alakítok ki, ehhez kizsaluztam a bal első részt, és a jobb hátsót is, így változatosabb lehet a fotó-háttér.
Néha jól jön, hogy nehezen válok meg dolgoktól, így most a tavaly nyári házfelújításból maradt padloponból kevertem ki a betonomat, amit gyorsan el is terítettem.
A két területre külön kevertem ki az anyagot, az egyiket kicsit hígabbra, hátha ez befolyásolja kicsit a végleges színét majd. Még szárad, meglátjuk holnap.
A vágányok közé kerülő beton betétekhez egy 1cm széles csíkot is kiöntöttem az anyagból. Az a terv, hogy száradás után feldarabolom kis téglalapokra és ezt teszem az útátjáróba. Holnap kiderül ez is.
Folyt. köv...
