Az ipartelepi kiágazás váltóit a sebnitzi nyílt napról hozott szürke talpfarácsra építette meg nekem Váltógyártó jó sok évvel ezelőtt. A vezetősínekhez is normál sínszálat használt (mivel azt adtam neki) és megjegyezte, hogy túl messze vannak a tősínektől, ez még gondot okozhat játék közben. Aztán be is jött a jóslat, hosszú négy tengelyes kocsik gyakran kiléptek a váltókon, így egy Temofeszt alkalmával megpatkolta őket a mester egy kis réz lemezzel. A gyári vezetősínek ugyanis döntöttek, így kisebb a távolság a tősínek és közöttük, hatásosabban tudják ellátni a feladatukat. Így telt az idő, ezidáig a patkolt vezetősínekkel játszott a modul világszerte ( :) hö-hö-hö). Már korábban is gondoltam rá, hogy ki kellene cserélni rendes gyári vezetősínre őket, de valahogy mindig elmaradt. Legutóbb ráadásul el is veszett az egyik rézlemezke, így már nem lehetett halogatni a dolgot, úgyis vágányzár van, hát rászabadítottam a PFT-t a dologra.

Nem szép, de funkcionálisan tökéletes volt, míg az egyik lemezke el nem veszett.

Kicsit megmozgattam a vezetősínt, a ragasztás könnyen engedett, kitolható volt a rögzítésből.

Az új vezetősíneket csak be kellett dugni a helyükre. A házi tesztek alapján hibátlan a megoldás.

A szívnél lévő rövid műanyag vezetősín darabot "dark rust" festékkel kentem át, a szürke alj miatt ez bénán nézett ki eddig.

Hát ez az árok? Legközelebb erre is fény derül. :)

Folyt. köv...