Az utóbbi időben akciósan be lehet(ett) szerezni Piko két tengelyes silókocsikat, amik egész hasonlítanak a Pultrans, sőt, korábbról az ÉPFU cementes kocsikra. Plusz olyan fotót is találni a neten, ahol TIMFÖLD felirat szerepel a silókocsi tartályán, szóval ki sem használtam minden lehetőséget, amikor az átalakítás mellett döntöttem. Keresgélve a magyar poranyag szállító cég kocsijairól készült fotókat a neten, kisebb-nagyobb eltérések azért felfedezhetők a modell és a vagon között, de inkább vágni mint építeni kell, szóval hajrá, csináljuk.
Nézzük miben térnek el a modellek. A magyar kocsik vegyesek abból a szempontból, hogy mindkét végükön vagy csak a fékes végen van átjárójuk. A pályaszám vadászat közben érdemes erre figyelni. Mondjuk nem nagy ügy leszedni a nem kellő átjárót, a fellépőket pedig le lehet vágni, de könnyen találni olyan kocsit is, ahol maradhatnak. A másik nagyon feltűnő eltérés, hogy csak az egyik oldalra szükséges a kocsi tetejére vezető létra, és a kapaszkodója. Ezek nagyon könnyen eltávolíthatók, a létra kivehető, a kapaszkodó levágható. Még a tetőjárda és a korlátok környékén lehet alakítani, de ez utólag belegondolva felesleges volt, a gyári felépítés strapabíróbb volt, mint ez a szegényített majd visszapótolt változat. Sajnos a komphorog kialakítása a lépcső mellé nehézkes, mivel a modellen szélesebb a fellépő és kiér a kocsi sarkáig (a gyári horog simán kihúzható). Én ettől eltekintettem, úgyse akarom rögzíteni sehol a kocsit. :)
Akár az átalakítás előtt vagy után lemoshatók a tamponok a kocsiról. Érdemes megcsinálni, legalább a nagy felületeken, nehogy átüssön a festésen vagy súrló fényben látszódjon a tamponok domborúsága (hülyén nézne ki egy ÉPFU logós kocsin a GATX vagy Nacco logo...).
Ezután következhetett a festés. Mindig gondban vagyok egy-egy szín választásánál, most a készletemben lévő Tamiya szürke alapozót használtam. Lehet hogy kicsit világosabb mint kellett volna, de fakó kocsinak jó.
A festékre előbb fényes lakk, a lakkra a kinyomtatott vizesmatricák, azután ismét egy fényes, majd matt lakk réteg került. (Na ez a néhány teendő, főleg a száradások kivárása, a légecset takarítások, a matrica egyenkénti felrakása stb. miatt sok-sok órát visz el, pedig leírva milyen egyszerűen hangzik.)
A legnagyobb bukta az egészben - legalábbis nekem - a pályaszám és a tulajdonos adatait tartalmazó táblák kialakítása volt. A donorokra ezek egyszerűen fel voltak festve, de a hazai kocsikon ezek külön táblák. Kellett keresni valami vékony "lemezt", amiből a táblák kivághatók. Én a modell szetteket összefogó fólia mellett döntöttem, ilyet találtam itthon feleslegben. Kivágtam a kívánt méreteket (legalábbis azt hittem), felragasztottam egy maszkoló szalag csíkra és feketére fújtam őket. Ezután következett a matricázás. Sajnos a teli fekete lapon nem tűnt fel, hogy a matricák bizony nagyobbak a táblácskáknál, lelógtak róluk, és ezt csak akkor vettem észre, mikor a vagonokra akartam tenni őket. Új matrica nyomtattatás, új tábla kivágás és festés majd újabb vizes matricázás következett...
Ilyenek lettek. Végeredményben jó munka volt, ha nem vétek bakit akkor sokkal gyorsabban elkészülhettek volna. Végre elindulhat a poranyag szállítás!
A végére pedig még egy galéria az ÉPFU változatról :)
