Régóta állt itthon a polcon egy félkész, működőképes modul, s most - hogy beterveztük a következő találkozón a pályába - ideje volt, hogy terepet kapjon. Mikor megszületett az elhatározás, hogy építsek egy újat, épp a kétvágányos modulok felé fordult a csapat, így készítettem egy 50cm hosszú, kétvágányos, egyenes modult. Aztán sokáig semmi fejlődés nem történt, voltak terep ötletek, el is kezdődött a kialakítás, de aztán abbamaradt. Egy helyben járás volt, nem haladt semmit. Még jó, hogy magammal vittem a fiamat a lengyelországi modultalálkozóra a nyáron, így született meg az igény, hogy "Fati, legyen beton bunker a modulodon". Mivel a homokdűnék már elég jól ki voltak alakítva, több rétegben, több milliméter vastagon homokozva, ezért ez a rész egy kis katonai bázissá formálódott. A vágányok túlsó felére egy békés, családias, hétvégi kert került megépítésre, ehhez találtam otthon a dobozaimban számos alapanyagot. A következőkben az építésről osztok meg pár gondolatot és néhány fotót.
A modul a szokásos 10-es rétegelt lemez keretet kapta, minitöltéses végekkel. A vágány végeket ezúttal 4 talpfás maratott nyák lemezre forrasztottam. A NYÁK-ot 4-5 síncsavarral rögzítettem az alaphoz. A keresztaljak Tillig beton flexik, a kőzúzalék Paksinuti műhelyéből származik. Miután felkerült minden, a vonat közlekedéshez szükséges részlet, a modult leteszteltük a klubban, ellenőrizve a sínvégek magasságát, a modulok közötti réseket, az irányokat. Ezután indulhatott a terepezés.
A koncepció többszöri változása miatt az egyik oldalon végül is levágtam a dombokat, ide kerül a víkendház. Legyen csak szépen elrendezett a terep ezen a részen. Mivel nem sikerült egyenletesre kivágni a hungarocellt ezért egy speciális "glettel" kentem le ezt a területet. A glett anyag homok és hígított faragasztó keveréke. Nagyon jól kitöltötte a réseket, a környezetétől sötétebb színe azt a hatást kelti, mintha itt locsolnának - ja, hát hiszen locsolnak, lesz egy Pecky féle kerti csap a telken. Ha már telek, legyenek gyümölcsfák, pince lejáró, konyhakert, kocsi beálló, kerítés. Szerencsére ezek mindegyike vagy lapult a fiókomban a vasútmodell kiegészítő vackok között, vagy meg volt a tervem az elkészítésére.
Miből legyen a beton bunker? Hát betonból! A műhelyemben foglalta a helyet egy fél zsák régi cement, ezt kevertem el egy kevés, többször szitált, már-már szinte homokra hajazó sóderrel. A zsalu-formákat egy régi kinder tojás műanyagja szolgálta. Azért a régi, mert az még ketté szedhető volt, nem ez a mai kinyithatós fajta. A tojásba töltött beton közepébe egy 1cm-es fa rudat nyomtam, hogy legyen középen üreg a tömbben. Több napi száradás után óvatosan megkocogtatva a formát, került napvilágra a bunker. Hiába rázogattam, tömörítettem a betonomat maradtak zárványok benne. Ha jobban bele gondolok ez nem is baj, hiszen régi, sérülésekkel bíró lőállásokat kaptam. Ezután fúrtam meg a lőréseknek és a bejáratnak a helyét, majd tűreszelővel véglegesítettem az alakjukat. A kinder-forma miatt a bunkerek tetején kis horpadás, illetve egy szabályos kör "karc" látszik. Na kérem ez azért van, mert itt volt régen valami hadászati cucc, amit mára a vasgyűjtők elhordtak. :)
A homokdűnék közé egy kevés szitált sóder került, murvaként, ugyanis itt álltak a harckocsik (lövegek) a háborúban, rejtve az ellenség elől. Meg aztán innen tudták kilőni az ellenséges vonatokat. :) Persze mára körbenőtte a gaz ezeket a lőállásokat, de ha a játék megköveteli, akkor elhelyezhető itt egy-két díszlet harckocsi. Akár valami határvédelmi terület is elképzelhető ide (a szöges drót kerítésen még gondolkodom), vagy katonai emlékpark.
