Az utóbbi időben egyre többször tör rám az alkotás vágya, hogy olyan modellekkel tudjam gazdagítani a gyűjteményemet, amit nem lehet megvenni. Tavaly, Bielsko Bialában postai szállítást is végeztünk a modultalálkozón, a nemzetközi személyvonatok rendszerint kaptak 1-1 postakocsit is. Ez általában kimerült egy Gbs kocsiban, például a Tillig 17166 cikkszámú csehszlovák kocsijában, de magyar kocsit nem tudtunk ehhez adni. Eddig.
Valami ilyesmi legyen a vége (kép forrása: internet)
A 80-as években ugyan nem ezek a kék postakocsik voltak használatban (Bialában 4. korszakot játszunk), de megvizsgálva a rendelkezésre álló alap modelleket, ez inkább megvalósíthatónak tűnt. Kapóra jött a Tillig őszi akciója, amikor be tudtam szerezni egy jó ablakkiosztású kocsit, egy DR 1. osztályút (16300 cikkszám, mára kifutott). Igazából csak ezt néztem, hogy el tudom e tüntetni a nem kellő ablakokat, ki lehet e alakítani az oldalajtókat. A tető íve, a szellőzők vagy épp az alváz szerelvényei nem érdekeltek, a homlok lefalazása nem tűnt nagy feladatnak. A kocsi szétszedése sem nagy feladat, csak az oldalablakok ragasztójával gyűlt meg a bajom. Persze értem én, hogy nem azért készült a modell Sebnitzben, hogy én elemeire szedjem, de ezt az oldalablak beragasztást akkor sem értem. Minden személykocsinál, a 2 tengelyeseknél is, ezt csinálják...
Ablakok kivéve, ajtókivágás egyik oldalon kész, falazás folyamatban
Az átjáróajtókat jobban meg kellett volna csiszolni, a festék láthatóvá tette őket
Miből legyenek az oldalajtók? Korábban már spájzoltam lejárt bankkártyákat, egy KH Bankosra esett a választásom ezek közül (bár ahogy nézem a fotókat, használtam mást is :) ). Miután ez eldőlt, következhetett a szike az ajtókivágáshoz, a homlok lefalazása és a nem kellő ablakok befalazása. A hézagokat Revell pasztával tömtem ki, és maratoni csiszolásba kezdtem. Aztán a fény felé tartva kiderült, hogy árkok vannak a glettben, így újra pasztáztam, majd csiszoltam. Majd még egy kör és még egy. Miután jónak ítéltem megkérdeztem egy hozzáértőt, aki azt javasolja pasztázzam még egy kicsit...
Paszta, csiszolás, paszta, csiszolás, paszta, csiszolás...
Ezután fotók alapján elkészítettem a feliratokat Corelben, hogy Jako Attila kinyomtathassa a matricákat. Nem lettek sajnos hibátlanok, az apró feliratok nem olvashatók maradéktalanul. Mivel még mindig nem ruháztam be kompresszorba és légecsetbe, megkértem Hubert mestert, hogy fesse meg a kasznit és tegye fel a matricákat.
Hétvégén megkaptam a kész kasznit. A korábbi mondás, miszerint a festék nem eltünteti a hibákat, hanem kiemeli, maximálisan igaz ebben az esetben. Sajnos látszik egy-két ablakkeret, maradtak gödröcskék a pasztában, de nem baj, ettől csak még jobban néz ki. Ahogy hazavittem, azonnal elkezdtem beszabni az ablakokat és összerakni a kocsit. A belsőt egy korábban már donorként használt hálókocsiból vettem ki, egy-két fal és ágy eltávolítása után már nem üres a belseje, még ha nem is olyan, mint az igazi postakocsiban.
Így mutat már lábon. Ahogy elnézem ezt a fotót, lehet még cizellálni rajta. Tolatási fellépő, fehér lépcső élek, kapaszkodó és kilincs kifestés...
Na ki veszi észre a hatalmas eltolást? Egyel több ablakot sikerült befalazni, úgy belelendültem. :) Persze, hogy ez lett a legszebb glettelés - így maradt ilyen "hibás".
Vannak építési hibái, nem is tökéletes mása az eredetinek, de szerintem klassz lett. És igaza van annak aki azt mondja, hogy nagyobb öröm egy ilyen modell a gyűjteményben, mint egy gyári. Ebben benne van a munkám, a tervezés, az elgondolás, a rengeteg reszelés és csiszolás. Aki élőben is megnézné, annak azt javaslom, látogassa meg egyik nyilvános modulozásunkat, biztosan pályán lesz! :)
