Pénteken hajnalban indultunk útnak, hogy egy laza péntek délutáni túrázás után, a Prebischtor szikla-kapu megtekintése után, szombat reggel bevegyük a Tillig gyárat. Az időjárás keresztbe húzta számításainkat, ezért legkisebb útitársunknak kedvezve (és számítva az áruház változatos vasútmodell felhozatalára) a cseh határhoz legközelebb található SpieleMax felé vettük az irányt, Freitalban.
Hajnali szivárvány várt Budaörs felett, gondoltuk jelzi, hogy szép időnk lesz. Mondjuk Győrig nem is esett, de utána, szinte végig.
Freitalt említve már sokaknak világos lehet, hogy mivel találtuk magunkat szembe a Drezda melletti kis szász városban, de nekem újdonság volt a dolog.
Még a játékbolt felkeresése előtt, a bevásárló központ mellékhelyisége felé menet botlottunk egy ígéretes falfestésbe. Ezt a vasutat már láttam korábban, igaz, csak képeken.
Az áruházból kilépve, az út túloldalán egy sínpárra lettünk figyelmesek, mégpedig keskeny nyomközű vasút pályájára. Ez nem vicc, gondoltam, hogy az áruházban egy ilyen falfestés van, itt pedig egy jól láthatóan használt vágányzat. Az autót hátrahagyva, információ éhségemet csökkentendő, a legközelebbi állomásnak tűnő faház felé vettem az utam. Sajnos a "váróterem" zárva volt, de a külső információs táblákból megtudtam a lényeget, itt bizony a Weißeritztalbahn közlekedik, napi üzemben gőzvontatással. Hol a menetrend? - hangzott a következő kérdés. Megvan. Mikor jön? 20 perc! Fényképezőt elő!
Megjött a vonat
Menetrend szerint érkezett is a vonatfütty, aztán feltűnt a fekete erőgép, sajnos hátramenetben. Megszagláltuk, meghallgattuk, megnéztük, kilőttünk rá pár sorozatot minden nálunk lévő fényképezésre alkalmas eszközből, hogy azután utána eredjünk. A térkép alapján közelre saccoltuk a végállomást, így gyalog indultunk neki.
Út közben láttunk egy kerti vasutat, a méter magas kerítés mögött, karnyújtásnyira a járdától, Otto vontatta személyvonattal.
Kisvártatva rájöttünk, hogy a menetrendben olvasott menetidő alatt messzebb is eljut egy ilyen gőzős, így mégiscsak autóval kellett folytassuk az utat. Pár száz méter után feltűnt az állomás, ahol a nagyvasúti (S-Bahn) mellett a kisvasút járműtelepe is található, igazi kincsekkel.
Freital-Hainsberg állomás
Az állomáson keresztül elértük a kisvasút induló vágányát a személyvonattal, sajnos a gőzössel eddigre beálltak a fűtőházba. Bő 30 perc várakozásnak néztünk elébe, ez idő alatt körbefotóztam a telepet, megnéztük az ajándékbolt kínálatát, számoltuk az emeletes ingavonatokat, amik szinte zajtalanul suhantak a töltésre épített pályán. A kb. 10 percenként érkező elővárosi vonatok 2-3 emeletes kocsival, BR143 villanygépekkel közlekedtek, ingavonatként.
A vontatási telepen számos érdekes vasúti jármű sorakozott, az egyik mögött a távolban egy IFA nosztalgiabusz bújt meg, sajnos fotózhatatlanul.
Nagy vagon kis kocsik szállítására
Kis vagon nagy kocsik szállítására
Egy félreállított BR99-es mozdony
Hóeke, víztartály, zúzalék szállító kocsik is állnak a telepen
Nagyvasúti érdekességek is parkoltak a vegyes vágányzatú járműtelepen
Party vagon születésnapra
Auhagen épületek 1:1 méretben
Busch, Brawa térvilágítási oszlopok 1:1 méretben a telepen
Emeletes inga az "emeleten"
Elérkezett a kis vonat indulásának ideje, a fűtőházból kigördült a vasszörny, hogy rázárjon a szerelvényre, egy gyors fékpróba után már integetett is nekünk a vezér és sűrű pöfögések között elrobogott a 16:42-es (menetrendi szám P 5008) személyvonat. Ekkorra ismét eleredt az eső, így csehországi szállásunk felé vettük az irányt, hogy felkészüljünk a szombati forgatagra.
Folyt. köv...
