A dombon lesz a fenyőerdő, de lehet jut a sík részre is belőlük, még meglátom. A kész fenyőimet viszont túl terebélyesnek véltem, ezért megszabadítottam őket egy-két alsó ágtól.
Egy fenyőerdő alja viszont nem lehet zöld. Kapóra jött, hogy épp kifogyott idehaza az egyik ládából a dió, és visszamaradtak utána apró kis szálak, amik a puha és a csontos dióhéj közötti részen futnak. Ez jó lesz! Az ujjaim között összemorzsoltam, majd kiszórtam az erdő helyére, és becsepegtettem a hígított ragasztóval.
A korábbi modulok füvezésekor, a tépőfűből leszóródott elég sok, no és a csomagolásban is maradtak potyadékok, ezeket egy kis dobozban összegyűjtöttem, 'jó lesz ez még' alapon. És valóban, kiegészítve a kis maradékokkal le tudtam vele füvezni az egész terepet.
A sínszálak és a zúzalék patinásításához találtam otthon akrilfestéket, rozsdabarnát, így ecsetet ragadtam, végigpöttyöztem a sín-leerősítéseket, és befestettem a síneket. Az ecset kimosása után még tettem egy kis barna festéket a vízbe, ezzel csepegtettem be a zúzalékot, hogy ne legyen új hatása.
Valamivel még hangsúlyosabbá kell tenni, hogy itt a járható pálya vége. Legyen kidőlt fa a síneken! Ragasztó, de ide tömény kell, nem híg, és egy nehezék ami leszorítja a száradás idejére. Kész.
Mi legyen a sík részen? A régi fenyőfák között találtam egy trafóházat (vagy mi ez). Ez jó lesz, és vezessen hozzá valami út, mondjuk lerakott, repedezett beton tömbökből.
Épp volt némi glettelni való otthon, a maradékot pedig egy műanyag lapra kentem, szigetelő szalagból kialakított téglalap formákba. Rögtön elkenés után a szalagot leszedtem, így szép kis téglatestek maradtak a lapon. Megvártam a száradást, és utána óvatosan felszedtem őket. Némelyik eltört, de nem baj, ilyen is kell. A második adag glettet már kifejezetten erre e célra kevertem be, ebbe tettem festéket is, hogy ne kelljen utólag festeni (ja, mert fehér glettel dolgoztam először).
folyt. köv...
