Legutóbb ott hagytam abba, hogy sikeres vagon gurító próbákat tettem a modulok illeszkedésénél, mára már mozdonyos próbákat is tudok végezni. Bekötésre került az összes vágány, felszerelésre kerültek a kitérő állító motorok. Előre is elnézést a nagyon gyatra minőségű képekért. :(
A modulok eddig lyukas felét befedtem 5cm vastag nikecellel (naná, hogy ház szigetelésből maradt), ebből lesz majd kifaragva a lankás táj. Nem szeretem, ha tök sima a felület egy terepasztalon, ilyen nincs a valóságban. Az iparterületem is jobban nézne ki ha nem lenne ennyire sima, de ott a vágányok miatt kénytelen voltam ezt tenni.
A modulok alján hőre lágyuló (az az elektromos pisztolyos, henger alakú ragacsos) ragasztóval rögzítettem a vezetékeket. Gyors, masszív, melegítésre bontható kötést lehet ezzel kapni. Persze néhol jó hasznát vettem pár blitzbindernek is, a vezetékek "korbácsba" kötéséhez. A Tillig váltó állító motorokkal sokat lehet szívni, legalábbis én sokat szívtam. A leírás szerint be lehet állítani a végállásokat, de ehhez le kell szerelni a csúszkákat tartó idomot, egyenként pozícionálgatni a csúszkákat, majd összerakni, és lehet próbálgatni. Ha nem jó, akkor elölről ismét. Hát én jó párszor próbálgattam, mire végre sikerült. Nem is csodálom, hogy terepasztalok évekig készülnek, én 2 motorral szórakoztam vagy 4 órát.
Amikor már jól működtek a motorok, beforrasztottam a polarizálást is. Korábban azt hittem, ezzel is sokat fogok vacakolni (valahogy ez a polarizálás egy kicsit misztikumnak tűnt), ehhez képest szinte nulla idő alatt megvolt, elsőre sikerült jól bekötni. A következő macera a valtóállító acél szálának a méretre vágása volt. Bejelölni, ismét leszedni az állítóművet, levágni, összerakni, majd visszapaszítani. A sok szétszedéstől teljesen kitágult az egyik acélszál rögzítő hüvelye, szabályosan lötyögött benne a szál, kis ragasztóval kellett tömítsem, hogy a modul szállításakor nehogy kicsússzon.
Az egyenes vágányokat tartalmazó modulon megépítettem az iparvágány alépítményét, amit csak a talpfák szélességéig tettem, hogy a vágányt betonba tudjam ágyazni. Anyagi és praktikus okokból a beton flexi helyett itt normál G1-es egyenes talpfákat használtam. A sínszálakkal is sikerült úgy operálni, hogy összesen talán 10cm (igaz több darabban) maradt a felhasznált méteres szálakból. Az utolsó vágány szakaszt már nem sínvég beállítóval pozícionáltam, hanem az összeszerelt szomszéd modul sínvégződéséhez mértem és rögzítettem.
Legközelebb már ágyazatot fogok készíteni! :)
folyt. köv.
