Sok minden történt az elmúlt időben a modulokkal, sajnos vissza is kellett bontani az egyiken a pályát, de a haladás töretlen. Persze így tavasszal nehéz a dolog, sok minden egyéb tennivaló is akad a házban és a ház körül, de azért érezhető a haladás.
Általában este van időm az építéssel foglalkozni, ezért is olyan ócskák a telefonnal lőtt képek. Egyik este nagyon mérges lettem, ugyanis az egyik modulon a töltés magassága nem (volt) jó. Ezt ugyan már észre vettem korábban, de valahogy kiment a fejemből és csak akkor döbbentem rá ismét, amikor be akartam állítani a sínvégeket. Hirtelen mérges lettem az asztalosra, hogy eltolta, és magamra, hogy elfeledkeztem erről. Bonthattam vissza a töltést, amit sikerült komolyabb anyagveszteség nélkül megtenni.
Horror error - kb. 2 millimétert hibádzik a dolog
Bontás
Szerencsére DinoTT a segítségemre sietett és a nagyjából 2mm eltérést egy csík parafával orvosolhattam. Ekkor újra nekifutottam a rézcsavarok behajtásának, és a sínvégek rögzítésének. Közben a rakodóvágány alépítményének építése is elkezdődött, ehhez az itthon talált 3mm-es parafa lap maradékok pont tökéletesek. A kitérős részen a rakodó vágányt normál zúzalékos módon gondoltam lefektetni, a másik modulon, ahol csak egyenesen fut, valami "betonba ágyazott" megoldáson töröm a fejem. A rakodó vágány mindkét végét ütközőbakkal fogom lezárni, remélem megjelenik mielőbb a Tillig új bakja.
Kitérő alapja az átmenő vágányból a telepre
A kitérő csúcsát polarizálni kell, mivel teljesen fém, nincs a kitérőcsúcs Váltógyártó-gyárilag elszigetelve (ahogy a Tillig EW3 sem), ezért szigetelő sínpapuccsal kell bekötni a vágányzatba. Miután a kitérőt bekötöttem, a modulvégig leszabtam az egyenes szakaszt, a sínpapucsok itt is kaptak áram bevezetést, és tulajdonképp el is készült a fővágányom. A két modulom tökéletesen kapcsolódik egymáshoz - szerencsére az összeerősítés megenged némi játékot a csavaroknál. :)
Az első összeillesztés
A vagon gurítós próbák sikeresek mindkét irányban, nagy sebességnél is
Folyt. köv.
