Gyors státusz: Az egyik modulon helyén a vágány, bekötve a tápellátás, az első mozdonyok sikeresen végigmentek rajta.
Részletesebben:
A modul végeken fixen kell rögzíteni a vágányokat. Egyrészt mert a szabvány ezt írja elő, másrészt, hogy ezzel fixen lezárjuk a modulunk végeit. Én a rézcsavarhoz forrasztott sínszál megoldást választottam, van aki a NYÁK lapból maratott talpfarácsot preferálja. A sínvég beállítóval pontosan be lehet lőni a sínszálak helyét, nyomtáv ellenőrzővel pedig a forrasztások távolságát lehet csekkolni. Figyelni kell, hogy a csavar felső része kicsit alacsonyabban legyen a talpfarácsnál, hogy a belőle kiálló sínszál és a csavar közé be tudjon jutni némi forrasztó ón. A sínszál alját és a csavart is befuttattam ónnal, így könnyen összeforraszthatók voltak. Ezt modulonként kétszer kell ismételni - egy vágányú modul esetén.
A modul végére 5cm-es sínszálakat vágtam, ezt forrasztottam a csavarhoz. Ha valamiért felszakadna a sínszál, például beakad valahová, akkor csak ez a szakasz tépődik fel jó eséllyel, nem az egész vágányzat. Az 5cm viszont elegendő hossz ahhoz, hogy dolgozzunk vele, hogy nyomtávot állítsunk.
A sínpapucsok aljára forrasztottam a tápvezetékeket, amiket egy-egy furaton vezettem a modul alá, és bekötöttem a csokiba az átmenő vezeték mellé. Leszabtam a két végdarab közé a sínszálakat, ügyelve, hogy hagyjak helyet némi dilatációs mozgásnak. Ezután felfűztem sínszálakra a talpfalétrákat, az utolsó darabot méretre vágtam és a helyére passzítottam a kész vágánymezőt.
Két mozdonyos próbát is végeztem, a Csörgő még teszt áram bevezetéssel (közvetlen a sínszálakon), a Taurus már a megkerülő vezetéken bevitt árammal futotta első métereit a modulon. Most csak arra koncentrálok, hogy az átmenő vágányom jó legyen, az ipartelepi leágazás ráér, ha már használható lesz a modul. A következő lépés némileg bonyolultabb lesz, be kell kötni a vágányhálózatba a kitérőket is.
folyt. köv.
