Ez nehezebb dió lesz! A vágányok másik oldala. Itt nincs olyan tagolt terület, mint a fennsíkon, pedig a terepfűszőnyeg darabok kicsik. Tagolni kell, nincs mit tenni. Próbálgattam a szőnyeg darabokat, egy kellően nagyot találtam. Majd mégegyet. A kettőt viszont nem kellene összeereszteni, mert az illesztés nem biztos, hogy sikerül. Ekkor jött az ötlet, legyen egy áteresz-szerű valami a töltésnél (inkább csatornakifolyó) és legyen egy elvezető árok. Sniccerrel kivágtam az ároknak egy kis mélyedést, a töltés oldalát megfúrtam egy kicsit, hogy legyen mélysége.
Ezután a régebbről maradt Auhagen kőzúzalékkal, ahogy a vasúti töltést szokás készíteni, kialakítottam az árkot. Majd késpőbb kapott egy kis színt is, barna és zöld temperát csepegtettem rá. Felragasztottam a leszabott fűszőnyeget, feketére festettem a csatornakifolyót.
Ekkor még azt gondoltam, hogy lesz egy kis kitaposott, homokos parkoló az árok túlpartján, ahol lehet majd járműveket, főleg traktorokat fotózni. El is kezdtem megcsinálni, már a fűrészpor is le lett ragasztva. De ahogy végignéztem ezen a részen, túl zsúfoltnak találtam, így inkább felszámoltam. De a technika bevált. A traktorral mielőtt megszáradt a ragasztó bejártam a területet és így keréknyomok keletkeztek.
Ha már elől volt a festék (tempera) akkor a csonka végét és az ütközőbakot kicsit berozsdásítottam bebarnítottam. S mivel ezen a részen már nincs közlekedés így a fúszőnyegből apró darabokat vágtam és baragasztottam a résekbe, a kibújó gazat imitálva.
Ugyanígy gazosítottam be a két vágánytöltés közötti részt is.
Nagyon nehezen vettem rá magam a következő részre, nem is vagyok elégedett az eredménnyel. A fűszőnyeg darabokból kiszabtam a maradék helyre ragasztandókat. Mielőtt fixáltam volna őket a töltés oldalának felső részét lefestettem barnára, hátha kilátszik majd itt-ott.
Ezután leragasztottam a szőnyegeket, és lesúlyoztam őket. Sajnos az illesztések meglátszanak néhol, főleg, hogy nem is egyforma szőnyeget használtam. Végülis nem olyan rossz, kicsit azt a hatást kelti, mintha egy részen földmunkák folytak volna és a befejezésük után füvesítettek.
Mivel nem tetszett az eredmény, gondolkodtam mit felejtettem el vagy mivel lehetne feldobni ezt a részt. Nem jutot eszembe semmi, felnéztem hát Paksinuti honlapjára. Hát persze! Árok kell az út mellé. Hát ezt már bonyolult lenne elkészíteni, ezért kivágtam az út mellett egy részt a fűből, higított ragsztót folyattam bele, és ismét előkerült egy kis fűrészpor. Nem lett világbajnok, de nem az az életidegen "gyep az útszélen" hatású valami lett belőle.
Ezután már "csak" egy dolog volt hátra, a kifolyó. Miből legyen? Papírból? Fából? Ááááá, hát ez beton! Legyen ez is csemperagasztóból. Bekevertem egy diónyi anyagot (csavarhúzóval, nem ám spaklival), bedugtam egy fa rudat a lyukba, majd felépítettem a beton részt.
Szerintem nagyon klassz lett. Itt a képeken még friss, nedves a beton. Azóta már megcsiszoltam.
Folyt. köv.
