A BR 50-ről szóló sorozatunk mai részében a híres német hadimozdony, a BR 52 történetéről írunk.
Előzmények
Dúl a II. világháború. Ezerkilencszáznegyvenkettő nyarára a német hadsereg, a Wehrmacht térdre kényszeríti a kontinens nyugati felének ellenséges államait, és hatalmas offenzívába kezd a keleti fronton. Az utánpótlási vonalak hihetetlenül hosszúra nyúltak: 1000 km-es nagyságrendekről beszélhetünk. Szállítani kell a hadianyagot, a katonákat, az ellátmányt, keresztül-kasul egész Európán. Ezt a hihetetlen szállítási teljesítményt akkoriban csakis vasúton lehetett végrehajtani. Egyre több és több mozdony (és persze vagon is) kell. A BR 50-es hadimozdony szép is, jó is – csak túl sok alkatrészből áll, túl sok színesfémet, túl sok munkaórát emészt föl, egyszóval túl jó a háborús körülmények közepette. Pedig inkább sok kellene. Nagyon sok. Akkor elkezdtek gondolkodni a német mérnökök…
A BR 52 születése
Hogyan gyártsunk havi 500 darab (!) nagyteljesítményű, univerzális, igénytelen, de megbízható hadimozdonyt, amelynek mindössze öt évet kell kibírnia? A következő recept alapján: induljunk ki egy meglévő, jól bevált gépezetből, hagyjunk ki minden nélkülözhetőt és egyszerűsítsük a gyártási folyamatot.
Tehát gyártsunk olyan BR 50-est, amelyen nincs víz-előmelegítő, nincs füstterelő, nincs ferde elülső keret, gyártsunk hozzá forgóvázas helyett merev keretes szerkocsit. Kovácsolt helyett hengerelt profilú rudazat, ráhegesztett rúdfejekkel, felni módjára sajtolt futókerékpárok, és a színesfémek (réz, bronz) kiváltása, ahol csak lehetséges. És a téli körülményekre tekintettel a csövezést tegyük a hosszkazán burkolata alá, ott nehezebben fagy el. Íme, megszületett a BR 52.
DRB BR 52, a háború alatt
A BR 52 gyártása
A BR 50 001-et a Borsig gyártotta 1942. szeptember 5-én, majd a Henschel októberben 5 prototípust még BR 50-ként épített meg. A konstrukció bevált, 1942. novemberében elkezdődött a sorozatgyártás.
Összesen 13 mozdonygyár állította elő nagy sorozatban, a legtöbbet a florisdorfi WLF (1053 db) és a Henschel (1050 db), de 500-nál többet gyártott a Schwartzkopff, a Krauss-Maffei, a Borsig és a Schichau is (milyen jó név egy gőzmozdony-gyárnak :-)). Érdekesség, hogy még a MÁVAG is gyártott kazánt BR 52-höz.
Alig 2 év leforgása alatt, háborús körülmények közepette, több mint 6000 példányt építettek belőle. Az 5 évre tervezett mozdonyok közül nem egy még 35 év múltán is napi forgalomban üzemelt.
BR 52 kondenzációs szerkocsival. Jól látszanak a hűtőventilátorok.
Említést érdemel még a mozdony szerkocsija is, hiszen a BR 52 szinte összeforrott az ún. Wannentenderrel, amely fürdőkád formájáról kapta a nevét. Hivatalos megnevezése egyébként 2’2’ T 30 ill. 2’2’ T 32 volt. De sok készült a már említett merevkeretes 4 T 30 szerkocsiból is, főleg Florisdorfban. A vízben szegény vidékeken történő üzemeltetéshez készültek kondenzációs szerkocsik a Henschelnél, 4 és 5 tengelyes kivitelben is, kevés számban. A fáradt gőzt visszavezették a szerkocsiba, ahol a ventilátoros kondenzátorokban lecsapódott vizet újból föl lehetett használni tápvízként.
5 tengelyes kondenzációs szerkocsi.
A háború után
A megmaradt alkatrészekből még 300 mozdonyt építettek.
A legnagyobb számban – a mozdony főleg keleti fronti felhasználása miatt – a szovjet megszállási övezetben maradt a BR 52 mozdonyokból. Csak a szovjet hadizsákmány több mint 2000 darabra rúgott.
BR 52, dicstelen visszavonulásban vontatja a sínfarkast.
Az NSZK-ban a DB, mivel elegendő számú BR 50-essel rendelkezett, már az ’50-es évek közepén nagy számban selejtezte ki a BR 52-eseket, 1963-ra mindet kivonták a forgalomból.
Az NDK-ban viszont nélkülözhetetlen volt, ezért a sorozat megtartása mellett döntöttek. Mivel békeidőben a mozdony gyengéi csak kiütköztek, ezért két irányba indultak el. Egyrészt bevonták a Reko programba, így született a BR 5035-tel csaknem megegyező BR 5280 sorozat, amely 200 példányt számlált. Az átépítés igen jól sikerült, még 1989-ben is menetrendi forgalmat bonyolítottak velük. Ez a rekonstrukciós program 1960-67-ig zajlott az NDK-ban.
BR 5280 Reko, DR IV. korszak.
Az ebben a Reko-programban nem szereplő BR 52 példányok pedig ún. generáljavítást, azaz átfogó felújítást kaptak, amellyel az érintett mozdonyok szintén a ’80-as évek végéig tudták a feladatukat megfelelően ellátni. Egyes példányok 1968 után még Giesl-Ejektort (gőzsugár-fecskendőt) is kaptak.
Az NDK barnaszén-medencéjében 25 db mozdonyt átépítettek szénpor-tüzelésűre, ez lett a BR 5290 sorozat. Ezek a mozdonyok, amelyeket zárt szerkocsijukról lehetett felismerni, 1977-ig futottak.
Nagy számban maradtak mozdonyok főleg Lengyelországban (Ty2 sorozat), ahol több mint 1200 db, de Ausztriában, Csehszlovákiában (555 sorozat) is 100-nál több maradt. A Szovjetunióban (T3 sorozat) is több száz mozdony maradt, amelyeket aztán a lengyelek és mi (520 sorozat) vásároltunk meg. Ezek a mozdonyok a helyi viszonyoknak megfelelően estek át különböző átalakításokon és felújításokon.
Összefoglalás
A BR 50/52 német hadimozdonyból a német ipar néhány év alatt majdnem tízezer darabot gyártott le, jórészt a háború tartama alatt. A mozdonyok zöme, kisebb-nagyobb felújítások, átépítések után évtizedekig becsületesen szolgálta a vasúti közlekedést.
Meggyőződésem, hogy méltán emelkedett a mozdony az ipari legendák közé. Kultusza a mai napig töretlen.
