Hajrá fiúk! Már nagyon várom! K.

BELEKEZDTÜNK! :)

Érdkelne a véleményed a keszthelyi Történeti Vasútmodell Múzeumról. Egyszer említetted ,hogy ismered egyik készítöjét, fellelkesedtem, megnéztük. Röviden: csalódás.
Kicsit bővebben: Az a benyomásom támadt az első körséta során, hogy a terepasztal készítői nem döntötték el pontosan, mely célközösségnek szánják a látványosságot.
A komoly hangvételű intézménycím: „Történeti Vasútmodell” bemutató arra enged következtetni, hogy itt a vasút iránt komolyan érdeklődő, esetleg értő fiatal és öreg közönség megszólítása a cél. De nem. Komoly érdeklődőt talán nem is az zavarja a legjobban, hogy a terepasztal java része még alig megkezdett stádiumban van, és nem tudnám megnevezni azt a részletet, amire rá lehetne mondani, hogy ez már kész. A pénztárnál még semmi nem hívja fel a figyelmet arra, hogy itt egy jóindulattal is félkész kiállításra kérnek teljes belépőjegyet. Ami jobban zavar, az a késznek tekintett részek kidolgozatlansága. Nem emlékszem, hogy egyetlen működő szintbeli kereszteződést (sorompót) láttam volna, a vakvágányok végéről rendre hiányoznak az ütközők (Prellbock), amik pedig a vágányanyaggal együtt készen kaphatók. A legzavaróbb a vasútüzem szinte teljes hiánya. A „szinte” annak az egyetlen vízdarunak, egyetlen állítómű háznak szól, amit hevenyészve felfedeztem, vagy a legtöbbször kiépítetlen, de egyáltalán már elhelyezett fordítókorongnak. Jelző, sem fix („tábla”), sem működő („szemafór”) egyáltalán nincs, nincsenek kitérő laternák, nincsenek megemelt peronok, nincsenek emberek a peronok mentén. Szomorú látvány a szakértő szemnek.
De lehetne a tervezett cél például a gyerekeknek szánt játékvasút kiállítás, mindig hálás a gyerek közönség ha a kis vonatok szaladgálnak, magával az eseménnyel el lehet bűvölni őket. De nem szaladgálnak. A szerelvények sebességét figyelve egyértelmű, hogy itt szigorúan veszik a modellidőt. Feltehetően a menetrendi szünetekre nézve is. Ha Balatonszentgyörgyről naponta csak hat menesztés történik, akkor itt is. De ezt a gyerekek nem tudják türelemmel kivárni. Nekik szaladozó, egymással találkozó, netán füttyjelzést adó vonat a lenyűgöző élmény, és ezt kellene nyújtani nekik, ha meg akarjuk nyerni őket a vasút szeretetének. Valamit nyújtani kellene nekik. Mert a félkész, kidolgozatlan, hiányos modellvasúti terepasztal - ha több is mint a semmi, és hálásak ezért is – mégiscsak igénytelenséget közvetít. A gyerekeket igénytelenséghez szoktatni pedig nem felületesség, hanem bűn.
Tudom, hogy ilyen ünneprontó hozzászólást nem szívesen közölnek le. Ezzel tisztában vagyok. Az is lehet, hogy véleményemmel egyedül vagyok.

Rövidesen írunk egy bejegyzést a múzeumról.