Érdekesen alakult az idei Tillig-TT-Club ajándék modell szavazása, olyannyira, hogy az idei első Club aktuell újságban egy egész oldalas cikket szentelt a miértek taglalására a Tillig. Az alábbiakban tesszük közzé a cikk fordítását.
A demokráciával néha együtt jár ez. Van, aki hisz benne, mások nem. De egy vitathatatlan: a demokráciában különböző választási lehetőségek vannak, ennek eredménye aztán egyeseknek jó, másoknak éppenséggel kevésbé. Hasonlóan a mi [a Tillig] év modellje választásunkhoz.
Az kétségtelen, hogy ezúttal az eredmény talán mégis kicsit meglepő lett. A „veszélyesáru-kiképzővonat” oktatókocsijával mégiscsak egy olyan modellt küldtünk versenybe, amely formaújdonságként egy igazi „durranás” lehetett volna. Méghozzá egy csapófedeles kocsival szemben, amelynek alapmodellje elismerten nem tartozik az újdonságok közé. Nekünk [a Tillignek] semlegesnek kell lennünk az eredmények értékelésében. De mégis bevalljuk e helyt: azt reméltük, hogy ez egyszer végre már az V. korszakos modell nyer. A klubtagoknak valami igazi csemegét kínáltunk. Valamit, ami fellelkesíti őket. De mi történt? A formaújdonság helyett a klubtagjaink egy ősrégi vagont választottak — ahogyan azt nekünk néhány ügyfél levele és mailje vissza is igazolta. És ez még nem elég: sajnos néhány levél nem volt mentes a „választási csalás” vádjától. Ahogy sokak már előre világosan tudni vélték, hogy természetesen az oktatóvagon fog nyerni, hogy aztán ez „magával húzza” a tartályvagonokat — éppúgy biztos voltak olyan hangok is, amelyek azt mondták: „A Tillig besegített a csapófedeles kocsi győzelmébe”. Talán a célból, hogy a meglévő raktárkészletét kisöpörje. Tényleg azt hiszik ezek a TT-sek, hogy félkész csapófedeles kocsik ezrei hevernek szanaszéjjel a raktárban? Igen, és ilyenkor mégis mi van a demokráciába vetett hittel... Erre a „dilemmára” tekintettel mégis azt kérdezzük magunktól: megéri egyáltalán, hogy sok ráfordítással és ennek megfelelően sok költséggel járó, új fejlesztésű modellt kínáljunk-e a jövőben az év modellje választáson, amikor aztán ilyen rosszul sül el, és a végén csupán parázs vitához vezet?
Az viszont tény, hogy ezúttal ismét csak egyszerűen a többség szava döntött. És még valami az összevetéshez: a klubtagjaink a legutóbbi klubfelmérésünk szerint a következőket gyűjtik:
Előnyben részesített vasúttársaságok (beleértve a többszörös válaszokat)
Deutsche Reichsbahn 81 %
Deutsche Bundesbahn 29 %
Deutsche Bahn AG/Privát 25 %
DRG 21 %
Az érdekesség, hogy az egyik legújabb tervezésű hőszigetelt vagonunk az utolsó helyre futott be, természetesen további megdöbbenést kelthetett. És ez is csak azt igazolja vissza, hogy a vasútépítő kocsival egy már évekkel ezelőtt megkezdett sorozat folytatódik.
Az utóbbi hetekben mégis sokat töprengtünk erről a témáról. Két éve egyszer már kezdeményeztük, hogy Önökkel együtt vitassuk meg az év modellje jövőbeli kiválasztásának a módját. A többség akkor az eddigi eljárás megtartását támogatta. Most újra megkérdezzük magunktól: talán mégis jobb megoldás lenne, ha lehetőleg sok klubtag érdeklődési körének figyelembe vételével a kiválasztást úgy alakítjuk ki, hogy egyszer mindenki megtalálja a számítását? Mit szólnának például a következő elképzeléshez?
Képzelt tervezet a jövőbeli év modelljére:
2015-ben Deutsche Bahn AG, V/VI. korszak;
2016-ban Deutsche Bundesbahn, IV. korszak;
2017-ben Deutsche Reichsbahn, III. korszak;
2018-ban Deutsche Reichsbahn Gesellschaft, II. korszak.
Lehet erre azt mondani, hogy arcátlanság. „Most még ezt is megszabják nekünk.” De nem lenne ez a megoldás talán mégis korrektebb? Igazán megérthetné a DR-es modellezők többsége, hogy egyszer más is nyerhetne. És ha egyszer a modell meg lenne határozva, akkor lenne még egy további végső előny: az eddigieknél több igazi különlegességet találhat a választásban. Tehát minden évben három olyan jelöltet talál, amelyek minden mást „letromfolnak”, ez jelenleg nagyon nehezen valósítható meg.
Mi a véleménye erről, kedves klubtag?
