Ma délelőtt szakmai napot tartott a vasuTTmodell Team, meglátogattuk a Miniversumot, persze rendes fizető vendégként, sőt a kulisszák mögötti túrára is befizettünk. Egy szóval jellemezve, mindegyikünk nevében írhatom, klassz. Azért nem intézem el ennyivel az élménybeszámolót :)
Nyitáskor érkeztünk, az első vonatok is épp csak elindultak, amikor megálltunk a Hősök tere és a Nyugati pályaudvar makettjénél. Hamisítatlan magyar szerelvények, Csörgős és Szilis személyvonatok, Desirok és Flirtök, no és persze a sztár, a Railjet sorakoztak, hogy aztán elinduljanak útjukra. Azután Budapestet elhagyva előbukkantak a Szergejes és Nohabos tehervonatok is, megjelent az összes reklám festéses Taurusunk, de Gigantot, Traxxot és Púpost is láttunk a pályán. Kár hogy egyetlen gőzös serénykedett a német vonalakon (a többi a fűtőházban pihent), de ő legalább hangosan tette a dolgát. Látszik a fejlődés útja, rövidesen behálózzák majd a felsővezetékek az asztalokat, az oszlopok már sok helyütt állnak, sok helyen pedig le van rögzítve a talpuk, hogy "csak" helyére kelljen pattintani azokat. Látványos a sok működő fényjelző, engedelmeskednek nekik a mozdonyvezetők, megállnak vagy épp elindulnak attól függően hogyan változik a jelzéskép. Arra is figyeltek az építők, hogy a tájnak, országnak megfelelő fényjelzők kerüljenek a pályára.
Szinte az összes személykocsi és motorvonat belső világítása világít (hátránya, hogy látszik, nincsenek utasok), a teherkocsik rakománnyal futnak, sok mozdony hangdekóderrel közlekedik, így a vasútüzem is valóban élőnek hat. A mozdonyok sebességét valósághűen, vagy inkább kicsit lassabbra állították be, ne csak egy elsuhanó fehér csík legyen pl. az ICE, a legnagyobb sebesség 120km/h.
A terep kidolgozása is igen aprólékos, és mutatós. A favázra fólia került, arra gipsz háló, majd gipsz (összesen kb. 2 tonna), a fedőréteg pedig homok (Paksinuti módra :)), erre került a statikus fű, hol sűrűn, hol ritkásan szórva. A növényzet egy része gyári, egy része kézzel készült (BaTTka fa), sajnos a fű és a fa méretek közötti növény igen kevés. Az épületek között a német stílusú bolti házak mellett egyedi karton épületek is megtalálhatók, főleg a jellegzetes magyar állomások, városi épületek, vagy műemlékek tartoznak ez utóbbiak közé.
A kulisszák mögötti túra nem csak vasútmodellezőknek való (sőt..), azok is találnak benne rengeteg érdekes információt, akik csak távolról szemlélik a vasútmodellezést. Tetszetős látvány a hatalmas hegy gyomra, amiben több, mint 2 méteres magasságba tekeregnek fel a vágányok, hogy aztán a látogatók feje fölötti hídon kössék össze a német és osztrák asztalokat. Innen láthatók testközelből a hatalmas tároló pályaudvarok is, ahol idegenvezetőnk szavaival élve "pihennek a vonatok", de láthatók az előkészületben lévő Faller Car System fordítói is. Megtudtunk olyan részleteket is, hogy Lenz központ vezérli a digitális rendszert, Digitools dekóderek vannak a mozdonyokban, Traincontroller fut az irányító számítógépeken. Ami még érdekes volt, a fő és a mellékvonalakon nincs menetrend szerinti átjárás, ezzel is biztosítva, hogy ha leáll egy kör műszaki hiba miatt, akkor is legyen vonatmozgás, legyen látnivaló. A hátsó túrán váltak láthatóvá a 18+ részletek is, amik a normál séta alkalmával takarva vannak a látogatók elől. A kulisszák mögött járva pár centis távolságra suhannak el a szerelvények mellettünk, melyekből egyszerre kb. 90-100db közlekedik.
A hely maga nagyon jól kitalált, szépen kialakított, mindenki kedves volt, a vezérlőből is válaszoltak a kérdéseinkre és nem csak félmondatokban. A büfé választéka is egész jó, a gyerek játszóház a Brio favonatokkal, Märklin "my world" vonatokkal "veszélyes", mert órákra képes lekötni a kicsiket. Az interaktív részletek is ötletesek a pálya körül, bár néhol igencsak keresni kellett, hogy mi lendül mozgásba, vagy milyen fény kapcsol fel a gombnyomásra. Ami még nagyon tetszett - a keszthelyi múzeummal ellentétben -, hogy nincsenek üveglapok mögé zárva az asztalok, jók a fények, lehet fotózni - már annak, aki nem hagyja otthon a fényképezőt...